Occupy-wiki
Register
Advertisement
Image013

Az Angliából kiinduló Reclaim the Streets (RTS, Hódítsuk vissza az utcákat!) egyike az ezredforduló globalizációkritikus mozgalmainak és sok tekintetben akár az Occupy közvetlen előfutárának is tekinthető. Legfőbb célkitűzéseként, - mint elnevezése is mutatja - a városi közterek közösségi tulajdonba, vagy legalábbis használatba való visszahelyezését, visszafoglalását fogalmazta meg. Az önmagát civil ellenállási mozgalomként meghatározó csoport, később hálózat eleinte a város élhetőségét veszélyeztető forgalom, lég- és általában vett környezetszennyezés, valamint a fogyasztói társadalom atomizáló, elidegenítő hatása ellen kívánt föllépni az erőszakmentes közvetlen politikai cselekvés, avagy pro-aktivizmus (proaktív aktivizmus) eszközeivel.

Kezdetek[]

Szellemi bázisát főként különféle kommunisztikus, vagy újbaloldali ideák, a szituacionizmus, az anarchizmus és az ökológiai fenntarthatóság elvei, elméletei képezték. Magát a mozgalmat az Earth First! (Első a Föld!) csoport kiáltotta ki 1991 őszén, Londonban. A kor rave-szubkultúrájára (a ’80-as, ’90-es évek fordulójára jellemző elektronikus tánczenei szubkultúra, amely Nagy-Britanniában a szokatlan helyeken - elhagyott ipari épületekben, vagy a szabad ég alatt - sokszor illegálisan megrendezett party-król, a rave-ekről kapta nevét, később egy zenei stílust is elneveztek róla) és a fent említett ideákra, ideológiákra alapozva a kezdeti évek kisebb akciói és az ellenkultúra színteréül szolgáló rendezvények után, 1995 májusában rendezték az első RTS név alatt zajló eseményt, ami tulajdonképpen utcai party volt zenével, karneváli hangulattal, ingyen étellel. A köztér efféle „inváziója”, „átmeneti autonóm zónák” (P.L. Wilson anarchista szerző terminusa) megvalósítása a „forgalom számára fenntartott területek” megszokott használatának szubverziója, felforgatása által egyszerre radikális demonstratív cselekedet és a visszahódított utcák utópiájának múlékony megvalósítása. A radikális attitűd azonban itt nem állt meg, később egyes résztvevők több autót is összetörtek. Az autóellenesség elsősorban az autó, mint jelkép, a fogyasztás és a kapitalista berendezkedés, illetve a környezetkárosítás szimbóluma ellen irányult.

Autópálya-foglalás és globális mozgalom[]

Overv

A mozgalom talán legemlékezetesebb napja 1996. július 13. volt, mikorra jól szervezett szórólap- és plakátkampánnyal, saját nyomású újságjának terjesztésével a RTS utcára hívta az embereket a „szabadság ünnepére”. A sokezres tömeg „bulimetróval” (vagyis bulizó fiatalok által megszállt szerelvényekkel), zenével kísért gyalogos és kerékpáros felvonulásokkal (Critical Mass) közelítette meg a helyszínként megjelölt M41-es autópályát Sheperd’s Bush városrészben. A rendőrség sikertelenül próbálta megakadályozni, hogy a tömeg az útra vonuljon, így azt egész délutánra ellepte a becslések szerint úgy hatezer résztvevő. Az úttestre homokot öntöttek, amit ki-ki (főként a gyerekek) homokozóként, vagy táncparkettként használt, miközben gólyalábas jelmezesek óriás krinolinjai alatt rejtőző aktivisták az aszfaltot feltörve fákat ültettek a pályatestbe (gerillakertészkedés). A hatalom, illetve a mainstream média ellenségességétől övezve, a mozgalom a következő évben rohamos terjeszkedésnek indult, előbb Nagy-Britannia, majd más európai országok nagyvárosaiban ütötte föl a fejét. A nemzetközi aktivista-hálózat már az egyre jelentősebb szerepet játszó világhálón szerveződött, és 1998-tól az RTS világméretű jelenséggé vált. Ezzel a kezdeti helyi cselekvés felől egyre inkább az általános kapitalizmus- és globalizációellenesség felé mozdult, mindinkább betagozódva a számos kezdeményezés alkotta globalizációkritikus, avagy alter-glob mozgalmak sorába. A kétezres években pedig, a zöld gondolatnak a mainstream-be való bekerülésével világszerte az RTS céljainak irányába ható fordulat indult el a városvezetésben és –tervezésben.

Advertisement